Az árnyékod sosem akkora, mint Te

Fotó: SoniaSMC \ pixabay

Az életünk legfontosabb vetülete, hogy mások mit látnak belőlünk és minek látnak minket. A külvilág felé mutatott arcunk, illetve az, ahogyan a külső emberek érzékelnek bennünket, tulajdonképpen a lelkünk árnyéka.

A lelkünk árnyéka hasonlatos a testünk árnyékához, ami szinte soha nem pont akkora, mint mi magunk. Ahogyan a napóránál is láthatjuk – lehet rövidebb és hosszabb az árnyékunk. Sőt, amennyiben több fényforrás is megvilágítja testünket különböző szögekből, akkor több – egymástól eltérő alakú – árnyékunk is lehet egy időben.

Lelkünk ugyanilyen: különböző emberek szemében vagy kisebbek vagy nagyobbak vagyunk önnön magunknál. Társaságban pedig elkerülhetetlen, hogy kinél kisebbeknek, kinél pedig nagyobbnak mutatkozzon lelkünk – egyéniségünk árnyéka.

A természetben minden évben csupán kétszer mondhatjuk el, hogy a fényesség és az árnyvilág egyenlővé válik – ezek a nap-éj egyenlőség napjai. Így természetesnek kell tartanunk azt is, hogy mások nem pont azt látják bennünk, mint amit mi magunk. 🙂