Miért nem figyel rám?

Fotó: geralt \ pixabay

Mindannyiunknak szüksége van rá, hogy figyeljenek ránk – hiszen életünk lényege, hogy meg tudjuk értetni magunkat másokkal. És egyértelmű, hogy ez csak akkor lehetséges, ha éppenséggel figyelnek ránk.

A figyelemhiány sokféleképpen jelentkezhet, de alapvetően mindig a nem-reagálással tudjuk elérni, hogy mégis figyeljenek ránk.

A “figyelmetlen gyerek”

A szülők és pedagógusok rémálma a “semmire nem figyelő” gyerek, aki látszólag teljesen érdektelen, akit “semmi nem érdekel“. Mivel szülőként vagy a fejlesztésével foglalkozó szakemberként nem lehetséges elmenni a jelenség mellett, ezért jelentős erőfeszítéseket tesznek arra, hogy “odafigyeljen” vagy “érdekelje valami“.

Keserű csalódásokhoz vezethet azonban, hogy hiába próbálják rákényszeríteni arra, hogy valami foglalkoztassa, ez szinte lehetetlennek tűnik.

Az ilyen gyereknek (de felnőttnek is) a megértéséhez a legfontosabb azt megérteni és elfogadni, hogy szó sincsen arról, hogy semmi sem érdekli, csupán nem az érdekli ami minket vagy pedig nem tudjuk, hogy mi is érdekli valójában.

Éppen ezért a lehető legrosszabb, amit tehetünk, hogy az “ugyanabból még többet” módszerével kísérletezve próbáljuk kikényszeríteni figyelmét.

Amennyiben úgy kezeljük, mint az összes többi gyereket (vagy felnőttet), akkor hamar rájön, hogy a továbbiakban nem tudja már felhívni magára a figyelmet a látszólagos érdektelenségével. Így önkéntelenül változtatni fog stratégiáján és először jelentéktelen kellemetlenkedésekkel fog próbálkozni (mivel ez szintén nem igényel erőfeszítéseket a részéről).

Amennyiben ezekre a kellemetlenkedésekre nem adunk válaszokat, akkor figyelme vagy teljesítménye növelésével fogja tudni csak felhívni magára a figyelmet – és ekkor kell reagálnunk elismeréssel és arányos jutalmazással.

Ha kiszemeltünk “ránk se hederít”

Azt mondják, néha elég egyetlen pillantás is, hogy szerelmesek legyünk – és ez bizony így van… De mit tehetnénk, ha az, akibe titkon szerelmesek vagyunk ügyet sem vet ránk? Ha megszólítjuk akkor közönyösen válaszol, ha udvarolnánk akkor visszautasítja közeledésünket? Ilyenkor egy világ tud összeomlani bennünk, hiszen az kezd el motoszkálni fejünkben, hogy biztosan valaki másé már a szíve, vagy esetleg valaki másnak sikerül majd áttörnie a láthatatlan falakat.

Ilyen esetekben már az elején el kell határoznunk, hogy nem fogunk ugyanúgy versenyezni a kegyeiért, mint bárki más.

Ilyenkor is a szándékos nemtörődömség eszközéhez kell nyúlnunk: elérhetetlennek és érdektelennek kell mutatkoznunk. Mivel az emberi természet olyan, amilyen – ezért a másik fél kíváncsiságát csak úgy tudjuk felkelteni, ha magunk válunk nehezen megközelíthetővé. Ha feltűnően eltér viselkedésünk mintája mindenki másétól (pl. egyedül mi nem udvarlunk vagy célozgatunk, stb.) akkor idővel a másik fél fog nyitni felénk.

Ha ilyenkor meg tudjuk állni és csak lassan nyílunk meg, valamint törekedünk arra, hogy tartalmas beszélgetéseket folytassunk, akkor nem kel soká várnunk, hogy a vágyott románc kiteljesedjen.

 

Forrás: Asztalos Sándor \ igazioldal

 

HA TETSZETT, KÉRLEK OSSZAD  MEG!!